Van egy kép, ami időről időre visszatér hozzám. Esős napokon gyakran látni verebeket vagy galambokat a kopasz ágakon ülni. Tollukat felborzolják, összehúzzák magukat, és csak várnak mozdulatlanul az esőben. 🌧 Néha percekig, néha órákig. Mindig ugyanazt érzem ilyenkor: miért nem repülnek arrébb? Miért nem bújnak be valami eresz alá? Miért ülnek ott átázva, didergőn, magányosan? …









