Jelek

Az utóbbi időben egyre többet gondolok a jelekre.

Nem arra gondolok, hogy minden történésnek titkos jelentése van. Inkább azokra az apró dolgokra, amelyek valamiért megállítanak. Amelyekre felfigyelek, amelyek megérintenek, és amelyek később valahogy összekapcsolódnak egymással.

Kevés ember van, akinek a munkásságából igazán inspirálódom. Tényleg nem sok. De akik vannak, azoknak nagyon magas szintűnek érzem a munkáját. Nem egyszerűen tetszik, amit csinálnak. Valamit megmozdítanak bennem. Egy gondolatot. Egy kérdést. Egy új nézőpontot. És van, hogy egy-egy mondatuk napokig velem marad. Aztán egyszer csak történik valami. Megismerkedem valakivel. Szembetalálom magam egy új lehetőséggel. Elém kerül egy téma, ami már korábban is foglalkoztatott. Vagy megszületik bennem egy gondolat, amelyhez újabb és újabb dolgok kapcsolódnak.

És ilyenkor azt érzem: ez most valamiért itt van. Nem akarom megfejteni. Csak figyelek. Talán azért is, mert az életemben sokszor éppen így született valami új. Nem egyetlen nagy elhatározásból, hanem sok apró felismerésből. Egyik hozta a másikat. És egyszer csak összeállt egy irány.

Azt hiszem, a Zsófi gondolatvilága is valahogy így születik.

Gondolatokból. Érzésekből. Élethelyzetekből. Olyan dolgokból, amelyek bennem maradnak, és amelyeket nem tudok csak úgy továbbengedni magam mellett. Ezért írok róluk. Mert hiszek abban, hogy ami bennem megmozdul, talán valaki másban is megmozdít valamit. És talán ez is egy jel. Amikor egy gondolat nem hagy nyugodni. Amikor egy találkozás után másképp nézel valamire. Amikor egy lehetőség újra meg újra visszatér. Amikor több, egymástól függetlennek tűnő dolog egyszer csak ugyanabba az irányba mutat. Nem egy jel. Hanem több. És talán éppen ettől lesz igazán érdekes. Mert ilyenkor már nem egyetlen pillanatról beszélünk, hanem valami lassan kirajzolódó történetről.

Én most szeretnék erre jobban figyelni. Azokra az emberekre, akik inspirálnak. A gondolatokra, amelyek megszületnek bennem. A találkozásokra. A lehetőségekre. És arra az érzésre, amikor valami belül azt mondja: „Figyelj. Ennek most jelentősége van.”

Lehet, hogy nem tudom még, hová vezet. Talán nem is kell tudnom. Elég, ha észreveszem a következő lépést. És megteszem. Mert lehet, hogy az élet nem egyetlen nagy ajtót nyit ki előttünk. Hanem először csak egy kis rést. Aztán még egyet. És ha figyelünk, egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy egészen új világ kezd kirajzolódni előttünk.

Talán ez a jelek valódi szépsége. Nem megmondják, merre menj. Csak segítenek észrevenni, merre nyílik az út.

És én most kíváncsian figyelem, merre nyílik az enyém.

Ha szeretnéd észrevenni Te is a saját jeleidet és úgy érzed, jó lenne a támogatásom, akkor 

Tegyél egy lépést önmagadért! Foglalj egy 60 perces coaching alkalmat.

Telefonszámom: +36 30 546 9084

E-mail: sashegyizsofi@gmail.com