Párkapcsolati coach | egyéni coach
A változás érdekes dolog. Sokáig azt hisszük, hogy a biztonság azt jelenti: minden változatlan. Ugyanaz a munkahely, ugyanaz az otthon, ugyanazok az emberek körülöttünk, ugyanazok a szokások, ugyanaz az élet. Mintha a mozdulatlanság lenne a garancia arra, hogy nem 💔 sérülünk meg. Én is ilyen voltam régen. Nem szerettem a változást. Inkább kapaszkodtam. Kapaszkodtam emberekbe, helyzetekbe, …
Az élet szerelem nélkül olyan, mint az esztendő nyár nélkül. Üresen telik, fakóbban, kevesebb fénnyel. És talán sokáig azt hisszük, hogy a szerelem kizárólag egy másik emberhez kötődik. Egy társ szeméhez, egy érintéshez, egy kimondott „szeretlek”-hez. Pedig az Élet ennél sokkal tágasabb. A kérdés nemcsak az, hogy kibe vagyunk szerelmesek, hanem az is: mibe. ❤️ …
A boldog nyaralás nem a tökéletességről szól Nyáron anyaként sokszor ugyanaz történik velünk: elmegyünk nyaralni, de valójában nem pihenni megyünk, hanem „áttelepítjük” az otthoni feladatlistát egy másik helyszínre. Reggel elsőként kelünk. Kávét főzünk. Megterítünk. Elkészítjük a meleg kakaót, a szendvicseket, felvágjuk a gyümölcsöt, pakolunk a strandra, figyelünk mindenkire. Akkor is, amikor nem teljes panzióban vagyunk, …
Nyári szünet. Nem csak kihívás, lehetőség is a családoknak. Amikor elkezdődik a nyári szünet, sok szülőben egyszerre jelenik meg az öröm és az aggodalom. A gyerekek végre kipihenhetik az egész éves iskolai terhelést, a családok számára viszont gyorsan felmerül a kérdés: hogyan teljen hasznosan, biztonságosan és élményekkel a következő két és fél hónap? A nyári …
De hová is? Hát egymáshoz! Tizenöt év hosszú idő. Elég hosszú ahhoz, hogy egy házasság lassan átalakuljon egy jól működő logisztikai központtá. Hogy a „Szeretlek” helyét átvegye az, hogy „Ki megy a gyerekért?”, „Befizetted a különórát?”, „Holnap fogadóóra van, ugye tudod?”. És közben észre sem vesszük, hogy anya és apa már régen nem férj és …
Van egy különös csend a szülői értekezletek előtt. Az anyák ott ülnek egymás mellett a kis székeken, kabátban vagy sietve ledobott pulóverben, fáradt szemekkel, telefonjukat szorongatva, fejben már félig otthon vagy félig még a munkahelyen. Talán a vacsorán jár az eszük. Talán azon, hogy reggel megint kiabálással indult a nap. Talán azon gondolkodnak, hogy megint …
Van egy kép, ami időről időre visszatér hozzám. Esős napokon gyakran látni verebeket vagy galambokat a kopasz ágakon ülni. Tollukat felborzolják, összehúzzák magukat, és csak várnak mozdulatlanul az esőben. 🌧 Néha percekig, néha órákig. Mindig ugyanazt érzem ilyenkor: miért nem repülnek arrébb? Miért nem bújnak be valami eresz alá? Miért ülnek ott átázva, didergőn, magányosan? …
Az idő, ami igazán számít Van valami különös abban, ahogyan az időhöz viszonyulunk. Hétről hétre ugyanaz a ritmus: hétfőtől vasárnapig, napi huszonnégy órában rendelkezésünkre áll valami, ami egyszerre végtelennek tűnik, mégis állandóan kevésnek érezzük. Az idő. 🕰 Az életünk legértékesebb erőforrása — és talán az, amivel a legkönnyelműbben bánunk. A mai világban szinte észrevétlenül csúszik …