Kinőttem

Sokszor van egy kedvenc ruhánk. Egy, amiben tudjuk, hogy mindig csinosak vagyunk. Amiben valahogy másképp tartjuk magunkat. Egy kedvenc tornacipőnk, amit szinte le sem akarunk venni. Gyerekként is volt ilyen. Egy ruha vagy egy szett, amit ha felvettünk, megdicsértek az osztálytársaink, a barátaink. Vagy éppen az a fiú, aki nekünk tetszett, elismerően ránk kacsintott: „Hűha, ma milyen csinos vagy!” És ettől különlegesnek éreztük magunkat. Aztán ahogy nőttünk, egyszer csak kinőttük.

Kinőttük a cipőt. Kinőttük a ruhát. Már nem fértünk bele. És ez most nem arról szól, amikor felnőttként kihízunk egy ruhadarabot. Én most arra gondolok, amikor egyszerűen megnövünk. Amikor már nem vagyunk ugyanazok, akik akkor voltunk, amikor az a ruha még tökéletesen ránk illett.

És vajon hordanád még azt a négy számmal kisebb tornacipőt csak azért, mert gyerekkorodban gyönyörűnek érezted magad benne? Én biztosan nem. Mert fájna. Szorítana. Nem tudnék benne kényelmesen járni. Talán még fel is törné a lábamat.

De az életünkben valahogy sokszor mégis ezt tesszük. Benne maradunk olyan szerepekben, amelyeket már kinőttünk. Amikor felnőtté válunk, már nem csak gyerekek vagyunk. Megváltozik a felelősségünk, a gondolkodásunk, az igényeink.

• Kinőhetünk egy munkakört.
• Egy munkahelyet.
• Egy régi életformát.
• És igen, előfordulhat, hogy kinövünk egy párkapcsolatot is. Nem feltétlenül azért, mert valaki rossz. Nem azért, mert bárki hibás. Egyszerűen csak már nem ugyanazok vagyunk, akik a kapcsolat elején voltunk. És mégis maradunk. Mert megszoktuk. Mert félünk. Mert egykor nagyon jó volt. Mert emlékszünk arra az időre, amikor még pontosan illett ránk.

Csakhogy attól, hogy valami egyszer a miénk volt, még nem biztos, hogy ma is a mi méretünk. Talán itt az ideje ránézni. Én is ezt teszem. Ránézni azokra a „kinőtt holmikra” az életemben. Azokra a szerepekre, helyzetekre, kapcsolódásokra, amelyek valamikor fontosak voltak, de lehet, hogy ma már szorítanak. És talán nem kidobni kell őket haraggal. Hanem hálával eltenni az emlékét. Mert valamikor szükségünk volt rájuk. Valamikor szolgáltak bennünket. Valamikor szépek voltak. Csak közben mi megnőttünk.

És talán itt az ideje annak is, hogy helyet adjunk valami újnak.

• Egy új szerepnek.
• Egy új munkának.
• Egy új kapcsolatnak.
• Egy új élethelyzetnek.
• Vagy egyszerűen csak egy új önmagunknak.

Ez azonban nem mindig könnyű egyedül. Néha kell egy külső szem. Valaki, aki nem helyettünk dönt, hanem segít meglátni azt, amit mi belülről már nehezen veszünk észre. Aki jó kérdéseket tesz fel. Jókor. Jó sorrendben. Néha visszanyúlva a múltba, hogy megértsük, honnan jöttünk. Máskor előre tekintve, hogy meglássuk, merre szeretnénk menni.

Mert egy jó coach nem megmondja, mit tegyél. Egy jó coach jó kérdéseket tesz fel.

Talán neked is van most az életedben egy „négy számmal kisebb tornacipőd”. Valami, amit már rég kinőttél, mégis hordasz. Ideje lenne levenni?

Tegyél egy lépést önmagadért! Foglalj egy 60 perces coaching alkalmat.

Telefonszámom: +36 30 546 9084

E-mail: sashegyizsofi@gmail.com