Munkamegosztás

Te hogyan állsz a munkamegosztással?

Nem arra gondolok, hogy tudod-e, hogyan kell felosztani egy feladatot. Hanem arra, hogy valójában megosztod-e. Vagy csak kiosztod a feladatokat, miközben fejben továbbra is mindent te tartasz kézben. A munkamegosztás valahogy mindenhol körülvesz bennünket. Ott van a családban. A mi kis családi Kft.-nkben. Mert hát valakinek gondoskodnia kell arról, hogy legyen tej, kenyér, vacsora, tiszta ruha, a gyereknek megfelelő cipő, legyen időpont az orvoshoz, el legyen intézve az iskolai ügy, és persze mindenki tudja, mikor hova kell mennie. És ilyenkor jön a kérdés: Ki mit csinál?

De van egy másik, sokszor sokkal fontosabb kérdés is: Ki gondolkodik rajta?

Mert lehet, hogy papíron megosztjuk a feladatokat, de ha közben én tartom fejben az összes határidőt, én veszem észre, hogy elfogyott a mosószer, én tudom, hogy a gyereknek kinőtte a cipőjét, és én szólok, hogy „ne felejtsd el megvenni”, akkor vajon tényleg megosztottuk a munkát? Vagy csak egy részét adtam át? És ugyanez történik egy családi vagy baráti összejövetelnél is. Megbeszéljük, hogy mindenki hozzon valamit. Te pedig azt mondod: – Én viszek egy desszertet. Aztán valahogy lesz belőle még egy pogácsa. Meg egy saláta. Meg „akkor sütök valami sósat is”. Meg „jó, hát a főételt azért csak megcsinálom”. És egyszer csak ott állsz egy fél vendéglátóipari egységgel a konyhádban.

Miért?

Mert nehéz átadni valamit?

Mert azt gondolod, hogy te úgyis gyorsabban megcsinálod?

Mert félsz attól, hogy más nem pont úgy fogja elkészíteni, ahogy te?

Vagy mert egyszerűen megszoktad, hogy te viszed a hátadon a dolgokat?

És aztán ugyanez a történet beköltözik a munkahelyünkre is. Egy közös feladatnál vajon valóban együtt dolgozunk? Vagy én magamhoz veszem azt is, amit másnak kellene megcsinálnia? Vajon tudok-e segítséget kérni? Tudok-e úgy feladatot átadni, hogy közben nem akarom minden lépését ellenőrizni? És ami talán még fontosabb: El tudom-e fogadni, hogy valaki más máshogyan csinálja, mint én? Mert a munkamegosztás nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenki ugyanannyit csinál. És nem is azt, hogy mindenki pontosan ugyanúgy csinál mindent. Hanem azt, hogy van felelősség, van bizalom, vannak tiszta keretek, és nem egyetlen ember vállán van minden.

Néha pedig a munkamegosztás első lépése nem az, hogy valaki másnak adunk egy feladatot. Hanem az, hogy megkérdezzük magunktól: Mi az, amit én vettem magamra úgy, hogy valójában nem is nekem kellene vinnem? Lehet, hogy nem több segítségre van szükséged. Lehet, hogy arra van szükséged, hogy kevesebbet vállalj magadra. És lehet, hogy valakinek nem azt kell megtanulnia, hogyan legyen még ügyesebb, gyorsabb és hatékonyabb. Hanem azt, hogyan engedje meg magának, hogy ne mindent ő csináljon. Te gondolkodtál már azon, hogy nálatok hogyan működik a munkamegosztás? A családban? A barátok között? A munkahelyeden? És legfőképpen: te milyen szerepet vállalsz benne?

Tegyél egy lépést önmagadért! Foglalj egy 60 perces coaching alkalmat.

Telefonszámom: +36 30 546 9084

E-mail: sashegyizsofi@gmail.com