Kiürült tartalékok
Néha te is leüríted a tartalékaidat teljesen?
Van, hogy már előre tudod.
Tudod, hogy arra a rendezvényre most nem kellene elmenned. Tudod, hogy azt az egy dolgot most nem kellene elvállalnod. Tudod, hogy azt a telefont sem kellene felhívnod, mert pontosan érzed, hogy megint rengeteg energiádat fogja elvinni.
De mégis megteszed.
Mert jó ember akarsz lenni.
Mert segíteni szeretnél.
Mert most éppen valakinek nagyobb szüksége van rád.
Mert a család.
A gyerekek.
A férjed.
A szüleid.
A barátnőd.
A kollégád.
És persze ott van az a mondat is benned: „Most még ezt kibírom.” Csakhogy az a baj, hogy az „ezt még kibírom” mondatokból nagyon könnyen lesz egy egész élet.
❌ Egy lemondott torna.
❌ Egy elmaradt pihenés.
❌Egy plusz feladat. Egy újabb telefon.
❌Egy „majd én megoldom”.
❌ Egy „majd jövő héten foglalkozom magammal”.
És ezek külön-külön talán tényleg csak apróságok. Olyanok, mint a kis kavicsok. Felveszed őket, és berakod a zsebedbe.
Egyet még elbírsz. Kettőt is. Hármat is. Aztán jön még egy. És még egy. És még egy. Egészen addig, amíg egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem kavicsokat cipelsz. Hanem egy hatalmas sziklatömböt. A hátizsákodban. 🎒
És fogalmad sincs, mikor lett ilyen nehéz. Talán nem is egyetlen nagy dolog miatt. Hanem a sok-sok apró miatt, amit mindig elviseltél. És amikor már ennyire tele van, valami megváltozik. Már nem azon gondolkodsz, hogyan tudnál kiteljesedni. Nem azon, hogy mitől éreznéd magad igazán jól. Nem azon, hogy milyen életet szeretnél élni. Hanem azon, hogy hogyan bírod ki ezt a hetet.
📅Hétfőről keddre. Keddről szerdára. Aztán már csak a pénteket várod. Pénteken egy kicsit fellélegzel. Aztán jön a szombat és a vasárnap, amikor megpróbálod behozni mindazt, ami hét közben elmaradt.
Mosás. Takarítás. Bevásárlás. Háztartás. Gyerekek. Család. És mire vasárnap este odaérsz, már megint elfáradtál.
📅Hétfőn pedig kezdődik elölről. És közben valahol mélyen pontosan tudod: nem erre vágytál. Nem csak túlélni akartad a hétköznapokat. Élni akartál. Jól lenni. Nevetni. Kikapcsolódni. Szeretni. Alkotni. Tervezni. Megvalósítani. Önmagad lenni.
Csakhogy ahhoz, hogy legyen miből adnod, neked is kell, hogy legyen miből töltekezned. És talán itt lenne az ideje egy kicsit másképp gondolkodni a saját határaidról.
❌Nem minden meghívásra kell igent mondanod.
❌ Nem minden problémát neked kell megoldanod.
❌ Nem mindenkiért neked kell felelősséget vállalnod.
❌És nem attól vagy szerető anya, jó feleség, jó gyermek vagy jó ember, hogy mindig te teszed magad az utolsó helyre.
☝️ Mert egyszer elfogy a tartalék. És amikor már nincs miből adni, akkor nemcsak magadat hagytad hátra. Hanem azt az embert is, aki melletted van. Azt a családot is, akiknek szükségük van rád.
❤️ Éppen ezért az önmagadra fordított idő nem önzés.
❤️Hanem karbantartás. Mint amikor feltöltöd a telefonodat, mielőtt teljesen lemerül. Nem várod meg a nullát. Miért várnád meg magadnál?
❎ Talán ma csak egyetlen kavicsot kellene kivenned abból a zsebből.
❎ Egy programot lemondani.
❎ Egy nemet kimondani.
✅ Egy órát magadra szánni.
❎ Egy dolgot nem elvállalni. És lehet, hogy ettől még nem lesz azonnal könnyebb. De már nem teszel hozzá újabb terhet.
🔋 És néha pont innen kezdődik a visszatöltődés.
🔋 Mert nem az a cél, hogy soha többé ne fáradj el.
🔋 Hanem az, hogy észrevedd, amikor már fogytán vagy. Mielőtt teljesen leüríted a tartalékaidat.
Mielőtt a kavicsokból sziklatömb lesz. Mielőtt a „jól vagyok” helyett már csak annyit tudsz mondani:
❌ „Valahogy még kibírom.”
Tegyél egy lépést önmagadért! Foglalj egy 60 perces coaching alkalmat.
Telefonszámom: +36 30 546 9084
E-mail: sashegyizsofi@gmail.com