Építkezés

Mostanában sokat gondolkodom azon, milyen érdekes, hogy mennyire hasonlít az életünk egy építkezéshez.

 Képzeld el, hogy házat építesz. 🏠

Építheted téglából.

🧱 Fogsz egyet. Megemeled. A helyére teszed.

🧱 Aztán még egyet. 🧱 Megint egyet. És egyszer csak azt veszed észre, hogy már áll egy fal.

Lehet, hogy aznap csak egy téglára volt erőd.

🧱 🧱 Másnap kettőre.

Aztán jön egy nap, amikor valamiért sokkal több sikerül. Felraksz egy egész sort. 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱 🧱

És közben végig ott vagy. Látod, mit csinálsz. Te választod ki a téglát. Te teszed a helyére. Te döntöd el, hogyan haladsz.

És ha egyszer csak azt látod, hogy valami nem úgy sikerült, ahogy szeretted volna, még mindig van lehetőséged visszabontani. Kivenni egy téglát. Akár többet is. Újrarakni. Másképp.

De mi történik akkor, ha óriási, előre gyártott betonpaneleket használsz? Megérkezik a daru. Felemel egy két-három emelet magas falat. És egyszer csak ott van. Kész. Gyors. Látványos. Csakhogy azt a falat nem te építetted fel. És ha később rájössz, hogy nem oda kellett volna kerülnie? Már egészen más történet visszabontani.

Valahogy így gondolok a coachingra is. Nem hiszek a hatalmas, egyszerre beemelt megoldásokban. Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra valaki majd megmondja, hogyan kellene élned, és attól minden a helyére kerül.

Én inkább a téglákban hiszek. Abban, hogy először csak egy dolgot nézünk meg. Aztán még egyet.

Hogy elkezded észrevenni a saját működésedet. Azt, ahogyan reagálsz. Azt, hogy miért mondasz igent akkor is, amikor nemet szeretnél. Azt, hogy miért vállalsz túl sokat. Azt, hogy miért ugyanazokba a helyzetekbe kerülsz újra és újra.

 És közben történik valami nagyon fontos. Elkezded látni a saját házadat. Nem csak azt, amit kívülről látnak belőle mások.

Hanem azt is, hogy milyen alapokra építetted.

Melyik falat mikor húztad fel.

Melyik szobába nem engedsz be senkit.

És melyik falat építetted azért, mert valamikor szükséged volt rá, de lehet, hogy ma már csak akadályoz.

És talán ekkor jön az egyik legfontosabb felismerés: Nem biztos, hogy az egész életed ment félre. ❤️‍🩹 Lehet, hogy csak néhány téglát tettél rossz helyre. Lehet, hogy valamit túl magasra építettél. Lehet, hogy valahol túl vastag lett a fal. És lehet, hogy van olyan rész is, amit egyszerűen már nem szeretnél tovább építeni.

Ez szerintem az önismeret egyik legszebb része. Hogy nem kell mindent egyszerre megváltoztatnod. Nem kell egyetlen nagy mozdulattal új életet kezdened.

🧱 Elég lehet egyetlen tégla. Egy felismerés. Egy őszinte mondat. Egy meghúzott határ. Egy kimondott „nem”. Egy végre kimondott „igen”. És aztán jöhet a következő. Én ebben hiszek. A lassú, valódi építkezésben. Abban, hogy amit magadnak építesz, azt ismerd.

Értsd. Tudd, miért van ott. És ha egyszer úgy érzed, hogy valami már nem szolgál téged, legyen bátorságod visszabontani. Nem baj, ha nem megy gyorsan. Nem baj, ha néha csak egy téglára van erőd. És az sem baj, ha néha egy egész sort fel tudsz rakni. A te házad. A te életed. A te tempód.

Én pedig abban tudok melletted lenni, hogy közben jobban lásd, mit építesz. Mert talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen gyorsan készül el a ház. Hanem az, hogy amikor egyszer hátralépsz, és ránézel… jó érzés legyen benne élni. ❤️

Ezen mostanában sokat elmélkedem. És valahogy azt érzem, hogy ez nem csak egy építkezésről szóló gondolat. Hanem rólunk. Arról, hogyan építjük fel a saját életünket. Tégláról téglára.

Tegyél egy lépést önmagadért! Foglalj egy 60 perces coaching alkalmat.

Telefonszámom: +36 30 546 9084

E-mail: sashegyizsofi@gmail.com