Ajándék

Ha hátralépsz egyet a saját életedtől, és egy kicsit távolabbról szemléled, vajon mit látsz?

Talán a feladatokat. Azt, hogy mennyi mindent kell elintézni. Mennyi szerepben kell helytállnod. Anyaként, társként, munkatársként, vezetőként, barátként, gyerekként… És ott vannak a határidők, a telefonhívások, az elvárások, a megoldandó problémák. És közben olyan ritkán nézünk rá az életünkre úgy, hogy megkérdezzük: Milyen ajándékokat kaptam? Pedig az ajándék nem feltétlenül az, amit elsőre annak látunk. Persze ajándék a család. Az otthon, ahol este lehajthatjuk a fejünket. Egy jó munkahely. Egy hivatás, amit szeretünk. Egy barátság. Egy ölelés. Egy reggel, amikor van időnk meginni a kávénkat.

De mi van azokkal a dolgokkal, amelyeket soha nem kértünk?

• A veszteségekkel.
• A csalódásokkal.
• A fájdalmakkal.
• A nehéz döntésekkel.
• Azokkal a helyzetekkel, amelyekről hosszú ideig azt kérdeztük: Miért pont velem történt ez? Miért én? Miért az én családom? Miért nem a szomszéddal? Miért nem a kollégámmal?

Ezeket a fájdalmakat sokszor sokáig magunkkal visszük. Dédelgetjük őket, újra és újra elővesszük a történetet, és közben észrevétlenül beleragadhatunk az áldozat szerepébe. Pedig az életünkben vannak olyan történetek, amelyeket nem tudunk megváltoztatni. De azt megválaszthatjuk, hogy mit kezdünk velük. Ami megtörtént, megtörtént. Te már átélted. Én is átéltem a saját történeteimet. Talán a szomszédodnak is megvan a maga fájdalma. Talán a kollégádnak is. De ami veled történt, az a te tapasztalatod.

És lehet, hogy egyszer eljön az a pont, amikor már nem csak azt látod benne, hogy mennyire fájt. Hanem azt is, hogy mit tanított.

• Mit adott.
• Mivé formált.
• Milyen erőt hozott elő belőled.
• Milyen emberré tett. Talán éppen abból a fájdalomból lett a legnagyobb empátiád.
• Talán abból a veszteségből született meg benned egy új élet iránti vágy.
• Talán egy csalódás tanított meg arra, hogy végre önmagadat is válaszd.

Talán egy nehéz időszak mutatta meg, hogy sokkal erősebb vagy, mint valaha gondoltad.

És talán egyszer eljutunk oda, hogy már nem teherként tekintünk ezekre. Hanem ajándékként. Nem azért, mert jó volt átélni. Hanem azért, mert valamit létrehoztunk belőle. Értéket csiszoltunk a fájdalomból. És ha már nincs szükségünk arra, hogy tovább cipeljük, akkor odaadhatjuk az életnek. A világnak. Másoknak. Mert lehet, hogy amit te már megtanultál, az valaki másnak éppen kapaszkodó lesz. A történeted talán egyszer már nem arról fog szólni, hogy: „Miért történt ez velem?” Hanem arról: „Mit tudok kezdeni azzal, ami történt?” És ez hatalmas különbség.

Mert ami egykor talán egy zsák szénként nehezedett a válladra, abból idővel akár gyémánt is születhet. Nem kell tovább cipelned a szenet. Viselheted gyémántgyűrűként. És talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit önmagunknak adhatunk: hogy nem letagadjuk, nem kitöröljük, nem elfelejtjük a múltunkat, hanem átalakítjuk.

A történet marad. De a jelentése megváltozhat. Ha pedig érzed, hogy van az életedben olyan fájdalom, amit már nem szeretnél tovább cipelni szeretnél, hanem értékké csiszolni, ebben én is tudlak kísérni. Mert lehet, hogy nem az a kérdés, hogyan szabadulj meg attól, ami történt. Hanem az, hogy mit tudsz belőle ajándékká formálni. 💍

Tegyél egy lépést önmagadért! Foglalj egy 60 perces coaching alkalmat.

Telefonszámom: +36 30 546 9084

E-mail: sashegyizsofi@gmail.com