Boldog nyaralás?
A boldog nyaralás nem a tökéletességről szól
Nyáron anyaként sokszor ugyanaz történik velünk: elmegyünk nyaralni, de valójában nem pihenni megyünk, hanem „áttelepítjük” az otthoni feladatlistát egy másik helyszínre. Reggel elsőként kelünk. Kávét főzünk. Megterítünk. Elkészítjük a meleg kakaót, a szendvicseket, felvágjuk a gyümölcsöt, pakolunk a strandra, figyelünk mindenkire. Akkor is, amikor nem teljes panzióban vagyunk, hanem apartmanban, ahol részben magunkra marad a főzés és a szervezés.
És közben ott van az a különös kettősség bennünk. Mert valahol szeretjük ezt. Szeretjük azt a pillanatot, amikor a gyerekeink álmos hajjal kijönnek a teraszra, és ott várja őket a megterített reggeli. A forró kávé illata. A meleg kakaó. A közös nyári lassúság. Ez valóban a szeretet egyik nyelve. Csakhogy sok anya közben teljesen észrevétlenül túlterheli magát.
Nem a család hálátlan. Sokszor hallom anyáktól: „Egész nap én csinálok mindent, és még csak meg sem köszönik.” És igen, ilyenkor könnyű azt érezni, hogy a család hálátlan.
De az igazság legtöbbször nem ez. A gyerekek természetesnek veszik azt, amit folyamatosan, kérdés nélkül megkapnak. Nem rosszaságból. Hanem mert mi magunk sem kommunikáljuk a saját határainkat. Mert sokunk mintája az, hogy az „igazi anya”: mindig elérhető, mindig kiszolgál, mindig mosolyog, soha nem sír és közben akár bele is hal a feladatokba. Pedig ennek nem kell így lennie. A boldog nyárhoz nem önfeláldozás kell. Lehet úgy is nyaralni, hogy:
- nem te csinálsz mindent egyedül
- a gyerekeknek is vannak feladataik
- néha rendeltek egy pizzát
- egyik reggel nem főzöl
- apa is ugyanúgy részt vesz a szervezésben
- és Te is leülsz meginni melegen azt a kávét.
A gyerekeknek nem tökéletes anya kell – hanem jelen lévő anya!!
Olyan anya, aki nem feszül szét belül a megfeleléstől. A határhúzás szeretet is. Amikor azt mondod: „Most pihenek egy fél órát.” vagy: „Ma mindenki segít a reggelinél.” az nem önzés. Hanem egy egészséges minta. Mert a gyerekeink abból tanulnak majd később, ahogyan mi bánunk saját magunkkal. Ha azt látják, hogy anya mindig kimerült, mindig rohan és mindig mindent egyedül csinál, akkor ezt fogják természetesnek gondolni. De ha azt látják, hogy anya kér segítséget, pihen, nevet, jelen van és közben önmagára is figyel, abból egy sokkal egészségesebb családi minta születik.
Nem kell belehalni a nyárba.
A nyár lehet könnyebb.
Lehet örömtelibb.
Lehet valóban kapcsolódó.
Nem attól lesz szép, hogy minden tökéletesen meg van szervezve, hanem attól, hogy közben te is jól vagy benne.
És néha a legszebb nyári pillanat tényleg csak annyi: egy csendes reggel, egy meleg kakaó, és néhány együtt töltött perc a teraszon.
Ha úgy érzed, elfáradtál az állandó megfelelésben, a túlterheltségben vagy az anyai szerepek súlya alatt, és szeretnél segítséget kapni a saját határaid megtalálásához, keress bizalommal az elérhetőségeken.
Hogy ne a fájdalmadban, hanem örömödben potyogjanak a könnyeid.