Barát vagy ellenség?

Szép legyél! – szoktuk útjára indítani a barátnőnket, a lánytesónkat, amikor például fodrászhoz megy. De hol kezdődik a szépség? Kívül? Belül? Vagy az ápoltság az? Vagy ez így mind együtt? És mi van akkor, amikor azt mondják ránk, hogy szépek és csinosak vagyunk, de belülről nem ezt érezzük. Ott a mélyben valami nem stimmel. Valami a sötétben mozgolódik. Még el tudjuk rejteni a fény elől, hogy feltörjön. De tudjuk. Érezzük. Ott van. Pedig mennyivel kifizetődőbb lenne hosszú távon, ha ránéznénk ezekre a dolgainkra. Még kicsiben. Mert utána naggyá nőnek. De van, hogy kicsik maradnak, csak nagynak látjuk őket. Érdemes lenne vele dolgozni. Lehet, hogy nem is ellenség az a valami, hanem barát. Csak a félhomályban nem jól látjuk. Lehet, hogy ajándékot hoz kezében, csak nem akarjuk átvenni. Mint például egy nehéz helyzet az életünkben. Mindig tanít valamit. Ha nem tanuljuk meg a leckét, akkor évet ismétlünk a Sors iskolájában. Újra és újra. Egészen addig, amíg el nem sajátítjuk a tananyagot. Pedig mennyivel könnyebb lenne másképp. Lerövidíteni a hosszú évismétléseket. Ráadásul sikerélményt hoz. Amikor képesek vagyunk ránézni néhány lépés távolságból a saját helyzetünkre. Milyen jó is volna. És elárulom, lehet jobb és könnyebb is. Lehetsz önmagad barátja. A legjobb barátja. Ha törődsz magaddal. Legalább annyira, mint a gyerekeiddel, a pároddal, a szüleiddel, az anyósoddal, az apósoddal, az idős szomszéd nénivel és a volt kolléganővel. Csak annyit biztosíts magadnak (időt, energiát, szabad gondolkodást), amennyit másoknak adsz. Nem kell többet. Meg fogsz lepődni, hogy mennyire gazdag táptalajra hullanak ezek a magok. Így nem ellenség, hanem barát lesz az Élet, ami virággal kedveskedik Neked.