Hallanak Téged?

Hallanak Téged?  Meghallgatnad Téged? Te hallod magad?

Csak mert állandóan rohanunk. Rohanunk a gyerekért. Rohanunk a szüleinkhez. Rohanunk a munkahelyünkre. Rohanunk az orvoshoz. Rohanunk a patikába. Rohanunk az iskolai anyák napi ünnepségre. Mindenhova rohanunk.

Közben csak hangfoszlányok vagy néhány sor részlete jut el hozzánk. A hírekből, a gyerek üzenő füzetéből, a patikustól, az orvostól, a főnöktől, a kollégától, a gyerekünktől, a terapeutánktól, a párunktól és jó esetben … Önmagunktól. Pedig ezt a hangot kellene leginkább meghallani. Mégis ez az, ami sokszor már alig hallható. Hiszen este csak alvásra vágyunk. De lehet, hogy nem jön álom a szemünkre, vagy éjjel többször felébredünk. Ilyenkor bezzeg hangosan zeng, hogy mit nem valósítottunk meg, mit nem csináltunk jól, hová nem fogunk soha, de soha eljutni. És ennek se vége, se hossza. Ez nem lesz jobb.

Kivéve, ha cselekszel. Ha végiggondolod, hogy szükséges változtatni, mert teljesen kiégtél. Ha döntést hozol, jobban gazdálkodsz a rendelkezésre álló időddel. Ha hagyod felcsendülni a belső hangodat, ami elmeséli, mit kellene máshogy, hogy a hétköznapi nyüzsgésen, zsivajon túl mást is képes legyél meghallani. Nem csak a füleddel. Mert a belső csend és béke nesztelenül jön. Némán érkezik, a hallgatásod csöndjébe teszi csak látogatását. Körülötted még lehet rendetlenség, de zaj már nem. Csak így találsz rá a belső hangra.