Útkereszteződéshez érve..

      Biztos Te is voltál már úgy, hogy érezted, valamin változtatnod kellene. Ennek ellenére halogattad a dolgot. Elteltek hónapok, sőt évek. Volt néhány próbálkozás – leginkább fejben. Aztán néha szidtad magad, hogy még mindig nem valósítottad meg. De hiába. Valahogy egyedül nem ment. Aztán történt valami, ami hidegzuhanyként ért. Felrázott. És döntöttél. Megcsinálod. Bármi áron. Nekifogtál és aztán valahogy megint elfogyott az erőd, a lelkesedésed, az ötleted, hogy hogyan is kellene célba érni. Nem voltak eszközeid, ami elvitt volna a célig.  Aztán még megtörtént néhányszor. Bármennyire akartad, nem sikerült. Pedig milyen jó lenne.. annak a valaminek a birtokában lenni. Egy új tulajdonság, egy új emberi kapcsolat vagy bármi egyéb. 

És most képzeld el, hogy leülsz a saját útkereszteződésedbe. Csend van. Nyugalom. Talán egy nagy fa alatt ülsz, ami árnyékot ad a nagy melegben.

A fa törzsének támasztod a hátad. És egyszer csak elkezdenek megérkezni Hozzád az érzések, gondolatok. Egyre biztosabban tudod, hogy van választásod. Tudsz változtatni. Képes vagy rá. Erősödik benned az érzés, hiszel magadban. Ha nem sikerül elsőre, sikerül másodjára.

Büszkeséggel tölt el az édes érzés, amikor elképzeled, hogy megvalósítottad. Már ismered a siker titkát és sikered minden apró részlete élénken él benned.  Amikor meghoztad a döntést, hogy elindulsz az úton.  Amikor elköteleződtél. Amikor időt, energiát áldoztál a célodért.

És most, immár tiéd az új helyzet, az új tulajdonság, az új emberi kapcsolat. Tiéd a gyógyulásod. Áldás van rajtad.