Lomok

Lomok mindig és mindenhol vannak. Nálunk is. Találni belőle padláson, pincében, kertben, sufniban. Ha Nálad nem, akkor szerencsés és tudatos vagy. Gratulálok. De ebben az esetben biztosan lesz az ember szomszédjában vagy a szüleinél. Mert lomok mindig és mindenhol vannak. Egy kis limlom, egy kis kacat. Persze a többségére azt mondjuk, hogy valakitől kaptuk, valakire emlékeztet vagy még jó lesz valamire. De az igazság az, hogy csak nem merünk belenézni a kacatos fiókunkba. Pedig ha elpakoljuk, kidobáljuk a felesleges limlomokat, biztosan megtaláljuk a kincsesládánkat. Azt a kincsesládát, amelybe születésünkkor minden fontos tálentumot, minden kiváló képességünket bele rejtette az Élet. Ezt mindenkinek odarejtik. A túloldalról. Születésünkkor nem hamuba sült pogácsát kapunk, hanem képességeket, készségeket, kincseket. Aztán az évek során ezeket vagy csiszolgatjuk, vagy nem. Vagy élünk a képességeinkkel, vagy nem.
Ha behunyod a szemed és elképzeled a saját ládádat.. mit látsz? Mennyi kincs van benne..? Milyen érzés..??
Jó, ugye? Mennyi áldás, szerencse kísért az elmúlt években, évtizedekben, amik erőt adtak. De lehet, bele sem mersz gondolni. Azt hiszed, Neked nincsenek is kincseid. Nincs kiemelkedő képességed. Pedig van.
Először 2012-ben fordultam coach-hoz, hogy ráleljek a saját kincsesládámra. Egy olyan nehéz helyzetben voltam, amelyből egyáltalán nem találtam a kiutat. De már az első coaching ülés után jobb lett. Még nem volt meg a teljes helyzet kibogozása, de sokkal-sokkal könnyebb lett. A segítőm rámutatott, hogy a saját ládikómban milyen sok kincs van. Az ott talált dolgok között találtam olyat, ami meglepett és találtam olyat, amiről tudtam, hogy hordozom. Ez pedig erőt, lendületet adott. Volt erőm kiszórni a limlomokat a fizikai teremből és a lelkemből is. Új útra léptem. Azóta sok lépést tettem ezen az úton, de egy dolgot biztosan tudok. Én azért hiszek a coachingban, mert működik.