Érezted-e már?

Érezted-e már, amikor kilépsz a munkahelyedről egy tavaszi délután, hogy fúj a szél. De még hogy! Vadul, erőteljesen. Először kicsit megzavar, hogy az egész napi zárt térben töltött élmény után ezt kapod az arcodba. Kicsit visszahőkölsz. De aztán a járda szélén állva, a zebránál várva a zöld jelzést, egy pillanatra becsukod a szemed. Tényleg csak egy pillanatra. Mert az utcán vagy, mások is látnak. Meg a gyereknek is azt tanítod óvodás kora óta, hogy nyitott szemmel közlekedünk az utcán..

De most muszáj. Tehát becsukod a szemed és elkezded élvezni, hogy fúj a szél. A front és az erősödő szél miatt délután óta fáj a fejed, most már legalább azt is tudod, miért. A szél miatt. Először átkozod a helyzetet, mert ha hazaérsz, még mosnod, főznöd, bevásárolnod kell hétvégére. És a hétfői ünneplő ruháról is gondoskodni kell a gyereknek.. – lehet, hogy már ki is nőtte? – mélázol el egy kicsit a gondolaton. De aztán visszazuhansz a valóságba. Fúj a szél és fáj a fejed.

Majd egy hirtelen jött gondolattól arra jutsz, hogy ezzel az erővel, érzéssel lehetne is valamit kezdeni. Talán kifújhatná a sok nyomasztó gondolatot a fejedből. Vagy elfújhatná az életedben lévő nehézségeket. Hogy nehezek-e? Nem kérdés. Persze tudsz olyat, aki rosszabb vagy nehezebb helyzetben van, de akkor is. Most azt mondod magadnak, igenis lehetek önző. Semmi mással nem kell foglalkoznom, mint önmagammal. Most. Mert néhány perc múlva úgyis visszazuhansz a meglévő kereteid közé. De addig.. még ha látná is a többi járókelő, hogy csak magaddal foglalkozol gondolatban, most azt is elfújná a szél.

Így belemerülsz a fantázia világodba. Azt gondolod, hogy a szél, ami most végigvágtázott a két ház között és süvítve rohan el a füled mellett.. elviheti a nehézségeket. Elviheti a rossz gondolataidat, hogy önző vagy, ha magaddal foglalkozol. Bár már hallottad, sőt újságban, posztokban, blog bejegyzésekben is olvastad, hogy ha nem töltjük fel önmagunk tartalékait, akkor egy idő után nincs miből adni. Van is egy közeli ismerősöd, aki így járt. Annyira kiürültek a tartalékai, hogy csütörtökről péntekre meghalt. Nagyon szeretted, nagyon hiányzik, de egy nagyon fontos tanítást hagyott itt neked. Hogy figyelj oda magadra! Ezért idővel, ahogy enyhült a gyász, megígérted magadnak. Odafigyelsz. Mert vannak gyerekeid, van családod, vannak barátaid. Akik szeretnek Téged, tartozol nekik annyival, hogy vigyázol magadra. No, meg magadnak is. Mert különleges vagy. Egyedi. Megismételhetetlen.

Közben megérkeztél a boltba, a fotocellás ajtó önmagától kinyílt. De te immár egyenes gerinccel, fejeden egy képzeletbeli koronával a fejeden léptél be a boltba. Emelt fővel, büszkén sétálsz végig a péksütemények között. Mert királynő vagy! A saját birodalmad királynője. Van lehetőséged. Van választásod. És a húsvét előtti böjti szelek valóban elfújhatják a korlátaidat.

Ha úgy érzed, hogy túl sok van rajtad, szükséged lenne a változásra, keress bizalommal.