Idén másképp lesz! – avagy a saját jövőmet én teremtem meg?
Minden évben hoztam ilyen döntést. Idén másképp lesz. Aztán volt, amikor sikerült, volt, amikor nem. Például ha elhatározom, hogy munkahelyet váltok, azt meg tudtam valósítani. De ha új szokást kell kialakítani, az már lassabban ment. Mindig előrébb való volt valami. A mosógép kipakolása, a főzés, jaj! – csak összedobok valamit vacsira és még sorolhatnám. Ilyen vagyok. – mondhatnám.
De aztán teltek az évek és észrevettem, hogy már nem vagyok húsz éves. Aztán rájöttem, hogy még mennyi mindent szeretnék megvalósítani és a feléről rögtön le is mondtam:
🤷♀️ ez már nem nekem való
🤷♀️ túl öreg vagyok hozzá
🤷♀️ képezni kellene magamat, visszaülni az iskolapadba
🤷♀️ család mellett úgysem sikerülne
🤷♀️ munka mellett úgysem tudnék tanulni
🤷♀️ anyagilag nem engedhetem meg magamnak, mert most másra kell a pénz
….
és még sok-sok kifogásunk van.
De mit jelent ez valójában?
Neked volt már olyan érzésed, hogy „én mindent megtettem, mégsem sikerült”?
Ilyenkor nyugodtabb szívvel összegezhetjük, hogy nem sikerült – a főnök, a család, a munkahely, a körülmények, az időzítés miatt. És néha ezek valóban így vannak.
De van egy pont, ahol érdemes megállni, és feltenni a kérdést:
Hol voltál ebben Te? Nem azért, hogy bántsd magad. Hanem azért, mert ott van az erőd. Amíg másokat hibáztatsz, addig nincs fejlődés sem.
De milyen nagy dolog, amikor azt mondom: „oké, ezt most nem tudtam irányítani, de ezt a másik dolgot viszont igen”, – és ekkor visszaveszed a kormányt.
A felelősség nem teher, hanem lehetőség. Bár sokunknak nem ezt tanították gyerekkorban.
Sokan félnek a felelősségtől, mert abban benne van az ítélkezés, az önostorozás.
Pedig a felelősségvállalás nem azt jelenti, hogy mindenért én vagyok a hibás, hanem azt, hogy:
💁♀️ én tűzöm ki a céljaimat,
💁♀️ én bontom le őket kis lépésekre,
💁♀️ én adok nekik határidőt
💁♀️ én figyelek arra, mi blokkol belül,
💁♀️ és én döntöm el, mikor lépek tovább.
❓És mi van a félelmeinkkel?
- Félünk attól, hogy
- hogy mit szólnak majd.
- Hogy nem fogadják el, hogy változni kezdtünk. Mert régen mások voltunk, most megváltoztunk”.
- Ez mind része a folyamatnak.
Az új szokás egy új önmagunkat hoz létre. Egy új „én”-t. Benne van a régi énem és benne lesz az új énem is.
❓ Hogy hol jöhet ilyen változás?
- egy új munkahelyen
- egy új kapcsolatban
- vagy egy régi családi rendszerben is hozhatunk változást. Például, ha 15 éve mindig nálunk tartja a nagycsalád az Ünnepeket – akkor talán ideje változtatni. Persze nem kell ajtóstul a házba rontani. De kitartó szándékkal megérkezik a várva várt új szokás.
- Mert mindig van lehetőség új szokásokat kialakítani. Ezek nem mennek egyik napról a másikra. Csak apránként, tudatosan.
- Céltól, személyiségtől, beletett munkától függően lesz, akinek sikerül és lesz, akinek nem. És igen, lesz, akinek ez nem tetszik majd.
De ha te fejlődsz, az nem árulás – hanem növekedés.
És azt is tudnunk kell, hogy nem minden rajtad múlik.
✔️ De mindig van egy pont, ahol a Te kezedben van a döntés. ✔️ Sodródsz az árral, a megszokással vagy ott vagy, jelen vagy és teremtesz.
👍 Teremts Te is!